Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a szerzetesek világnapjának. A nővérek, testvérek és atyák a lakhelyüknek megfelelő egyházmegyékben ünnepeltek együtt.
A Budapesten és környékén élő szerzeteseket idén a jezsuiták látták vendégül a Mária utcai templomukban. Először a Párbeszédek Házában egy kerekasztal beszélgetésen vehettek részt a nővérek és atyák. Kővári Magdolna SSS testvér, Lukács János SJ és Orosz Andrea bakonybéli bencés közösség oblátája arról beszéltek, hogy mennyire fontos a kapcsolat Istennel, önmagunkkal és egymással. Bár a túlterheltség minden szerzetes életében jelentkezhet, de nem szabad, hogy az elvárásokra koncentráljunk, mert akkor elvész a lényeg, az istenkeresés. Minden szerzetesi élet forrása, gyökere az istenkapcsolat, elhívás, közösség és szolgálat- fogalmazta meg Kővári Magdolna SSS Szociális Testvér.
Az ünneplést a Jézus Szíve templomban folytattuk közös zsolozsma imádsággal, majd a szentmise következett. Mindenki elhelyezte Szűz Mária és Szent József oltáránál a kis mécsest. Székely János püspök atya a prédikációban először is hálát adott a szerzetesi hivatásokért. Kiemelte, hogy a legtöbb reform az Egyházban szerzetesektől, rendalapítóktól indult. Felidézte a szerzetesek évének jelmondatát: „Rendben vagyok”: Isten adott a világnak egy gyönyörű rendet, beleteremtette az isteni harmóniát, melynek lényege az önátadó, végsőkig kitartó szeretet.
A szerzetesek napja végül agapéval folytatódott a Párbeszédek Házában, ahol már a személyes találkozásokon, beszélgetéseken volt a hangsúly.
A veszprémi egyházmegye szerzetesei és szerzetesnői Tihanyban Udvardy György érsek úr és a tihanyi bencés szerzetesközösség meghívására együtt ünnepeltek és adtak hálát szerzeteséletükért és imádkoztak új szerzetesi hivatásokért. Udvardy György érsek homíliájában a megszentelt élet mély evangéliumi gyökereire, prófétai küldetésére és az Egyházban betöltött pótolhatatlan szerepére irányította a figyelmet. A veszprémi érsek hangsúlyozta: a szerzetesség az Egyház életének kiemelkedő ajándéka. A szerzetesek Krisztust teszik jelenvalóvá engedelmességükben, tisztaságukban és szegénységükben, miközben saját és közösségi karizmájuk szerint a közjó szolgálatába állnak.
