7
“Folytatnunk kell az utunkat, mert Isten nem szereti a kényelmi
zónákat. Azt akarja, hogy bátrak legyünk és bízzunk benne.”
(Ferenc pápa)
Miközben azon gondolkodom, hogy milyen lesz intézetünk jövője, Ward
Mária szava jut eszembe: „BÍZZ ISTENBEN ÉS GONDVISELÉSÉBEN”.
Ward Mária a protestáns Angliából a katolikus Európába utazott, hogy
szerzetesnővé váljon. Forradalmi elképzelése volt egy aktív szerzetesnői
életről, amely a jezsuiták példáját követte, és inkább az oktatásra és a
missziós munkára összpontosított, mint a kolostori életre. Néhány társával
együtt több mint 1500 kilométert tett meg gyalog, hogy pápai elismerést
szerezzen intézetének. Ártatlanul megvádolták eretnekséggel és az egyház
bebörtönözte. Rendjét felszámolták. Még miután intézetét feloszlatták és
misszióját betiltották, akkor is nyugodtan és magabiztosan élt közösségében
és lányokat tanított. Mária meghalt, anélkül, hogy intézetét hivatalosan
elismerték volna. Névtelenül temették el, és úgy tűnt, hogy ezzel életműve
véget ért.
Mária egész életében bízott abban, hogy Isten vezetni fogja, annak
ellenére, hogy az útja veszélyes és bizonytalan volt. S annak ellenére, hogy
az egyházi vezetők erős ellenállásába ütközött – ő Istentől kapott
sugallatában bízott. Elviselte a nélkülözéseket és a kimerültséget, de
szilárdan bízott abban, hogy Isten maga gondoskodik művéről. Soha nem
vesztette el a bátorságát, minden nehézségben nyugodt maradt és
imádkozott.
Ward Mária Istenbe vetett hite és merész, bátor természete része a DNS-
ünknek. Újra emlékeztetnek bennünket arra, hogy tartsuk életben ezt a
lángot, és vállaljunk olyan küldetéseket és szolgálatokat, amelyek kihívást
jelentenek számunkra.
Légy vidám és bízz Istenben
4. nap
jan 26.
Baiada Mary Lyngkhoi CJ, Dél-Ázsia Tartomány, Dél-Szudáni küldetésben
8
Sokunk számára, akik politikailag és társadalmilag nehéz helyeken és
körülmények között dolgozunk, az Istenbe vetett hit nem csupán teológiai
fogalom, hanem nagyon is konkrét élmény, mert ez az életünk biztosítéka.
Dél-Szudánban élek és dolgozom a missziónkban, egy olyan helyen, ahol az
élet törékenysége mindenütt jelen van. Politikai instabilitás, háborús
fenyegetés, törzsi konfliktusok és gazdasági szükségek közepette élünk.
Ilyen környezetben az Istenbe vetett tökéletes bizalom függőségi
magatartássá válik, nem gyengeségből, hanem az ember korlátainak és az
isteni gondviselésnek a mély megértéséből fakadóan. Vannak napok,
amikor a félelem beárnyékolja hitemet; amikor a kérdések hangosabbnak
tűnnek bennem, mint a válaszok. Ilyen pillanatokban a bizalom nagyon is
valóssá válik – nem érzésként, hanem döntésként: a döntés, hogy hiszek
abban, hogy Isten ígéretei nem semmisülnek meg a körülmények miatt; hogy
Isten világossága a legsötétebb helyeken ragyog a legfényesebben.
Kérdések a reflexióhoz:
Mi az az „első lépés”, amelyre ma felhívást kaptam, hogy
teljesítsek egy küldetést, amely látszólag meghaladja az erőmet –
de amely teljes összhangban áll Isten álmával e világról?
(És milyen kegyelemre van szükségem ahhoz, hogy bátran és
magabiztosan megtegyem ezt a lépést?)
Milyen új és merész küldetésekre érzi magát hivatottnak,
ha előretekint 2035-re?
