A Congregatio Jesu lényege és sajátossága Ward Mária és társnői lelki tapasztalataiban gyökerezik. A jezsuiták helybeli lelkipásztorkodása és lelkigyakorlatai által kerültek közel ezek a fiatal nők a szentignáci lelkiséghez, és azt el is sajátították. Így felkészültek arra, hogy megértsék, elfogadják, és tettekre váltsák azt a küldetést, amelyet Ward Mária 1611-ben kapott: „Vedd a Társaságét, úgy értve, hogy tartalmilag és forma szerint ugyanazt; annak kivételével, amit Isten a nemek különbözősége révén megtiltott”. (Congregatio Jesu Rendszabályának Kiegészítő szabályzata 0.1)
A Congregatio Jesu céljának eléréséhez szükséges, hogy szerzetesi életünk egyszerre apostoli és szemlélődő élet legyen: contemplativus in actione: szemlélődve a cselekvésben. Ez az egység járja át imánkat, életünket és munkánkat. Miközben szemléljük a világot, megérint bennünket Krisztus hívása, akivel az emberek nyomorúságában és vágyakozásában találkozunk.
A Krisztustól kapott küldetés: A Jézusi mondat: „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden népet”(Mt 28,19) küldetésünket egyetemessé teszi. Készek vagyunk arra, hogy Krisztus szőlőjének bármely területére küldjenek bennünket, bármely ránk bízott munkában fáradozzunk. Az egyetemesség és mozgékonyság Ward Mária részére magától értetődő valóság volt, s a mi küldetésértelmezésünket és életünket is ennek kell jellemeznie.
Az apostolokhoz hasonlóan küldetésünk az emberekhez szól, hogy nekik szolgáljunk, és Isten köztünk rejtőző országának örömhírét hirdessük. Erre a küldetésre irányul egész szerzetesi életünk. Ebben áll a Congregatio Jesu és az egyes rendtagok identitása: Jézussal lenni, Vele együtt a világ megváltásán munkálkodni, s a világot az Atyához vezetni. Ward Mária apostoli céljai azonosak voltak Szent Ignácéval: „a hit védelmezése és terjesztése, valamint az emberekben a krisztusi életvitel gyarapodásának szolgálata” (Szent Ignác Rendalkotmánya) „az alázat és a szeretet minden művén keresztül” (Congregatio Jesu Kiegészítő szabályzata).
