Nevelési kongresszus, Róma, 2008. október

Köszönöm a meghívást, hogy előadást tarthatok a harmadik Ward Mária nevelési kongresszuson.

Először is szeretnék két előzetes megjegyzést tenni.
A nevelési intézmények széles köre képviselteti magát a konferencián. Különböző országokból, számos különböző kultúrából, különböző nevelési intézményekből: legtöbben iskolákból, néhányan óvodákból. A Ward Mária iskoláknak sok formája létezik. Néhány iskolában a tanulók többsége nem keresztény, hanem hindu. A keresztény vallás tanítását tiltja a törvény. Néhány iskolában a tanulók többsége keresztény, de nem katolikus. Néhányan olyan katolikus iskolából jöttek, amelyben katolikus tanulók alkotják a többséget és hosszú ideje Ward Mária tradíciójával rendelkeznek. A CJ–nek vannak tagjai, akik egyházmegyékben vagy állami iskolában dolgoznak. A tandíjas iskolák mellett léteznek ingyenes iskolák is a szegényeknek
Néhány iskolában alacsony társadalmi helyzetű és törzsi gyerekeket, vagy speciális igényű tanulókat, árvákat tanítanak. Vannak leányiskolák, koedukált iskolák, falusi és városi iskolák

Második előzetes megjegyzésképpen szeretném megemlíteni a CJ elkötelezettségét a nevelés és az iskolák iránt. A második Vatikáni Zsinat óta a mi küldetésünk változatosabbá vált. Amikor a saját tagjaink létszáma egyre fogy, az apostoli szolgálat új területei felé fordulunk: felsőoktatás, szociális munka, egészségügyi és lelki szolgálat. Ha kevesebb nővért láthatunk az iskolákban, mint a múltban, ez nem azt jelenti, hogy csökken az oktatás és az iskolák iránti elkötelezettségünk, ez azt jelenti, hogy a mi erőforrásaink szerteágaztak. Lehet, hogy ezzel Isten jelzi számunkra, hogy együtt kell dolgoznunk világi kollégákkal.

Jubileumi nemzetközi konferencia, Budapest, 2010.

Legelőször is fel szeretnék tenni egy kérdést: Ha elmennék a rend egyik iskolájába, miből tudnám, hogy Ward Mária iskolában vagyok? Nyilván látnék bizonyos képeket és szobrokat. Valószínűleg néhány Ward Máriától származó idézet is fel lenne írva a faliújságra, és fényképeket is találnék a négyszázéves évfordulóval kapcsolatos ünnepségekről. De ha tudni akarnám, hogy mi van még ezen kívül, milyen választ kapnék? Van-e például olyan küldetésnyilatkozata az iskolának, amely a Ward Mária iskolák igazi lényegét tükrözi? Ha bemennék valamelyik osztályterembe, például egy olyanba, ahol kémiát tanítanak tizennégy éves fiúknak és lányoknak, rábukkannék-e olyan pedagógiára, amelyből látszik, hogy Ward Mária-iskolában vagyok? Ne értsenek félre. Nem olyan kémiaóra érdekel, amely az alkímia 17. századi diadalútját idézi, hanem a módszertan kérdése foglalkoztat. Ha megállítanék egy nebulót, és megkérdezném, hogy mit jelent számára, hogy Ward Mária iskolába jár, vajon milyen választ kapnék tőle? A Ward Mária iskolák csak akkor teljesíthetik a feladatukat, ha sajátos módon nyúlnak a dolgokhoz. Később majd még visszatérek erre a kérdésre.

Jubileumi nemzetközi konferencia, Budapest, 2010.

Ha az ember kanonizált szent akar lenni, nem árt, ha vértanú vagy szűz (sőt inkább mindkettő), király, királynő vagy szerzetes, a szentek nagy része ugyanis ezek közül a csoportok közül sorolható valamelyikbe. Akik hétköznapi életet élnek, házasok és hajtják a hétköznapok taposómalmát, azok csak ritkán lesznek szentek – legalábbis hivatalosan. Vallási hagyományunk a jelek szerint nem könnyen fedezi fel Isten jelenlétét a hétköznapok világában. Ward Mária viszont nagy örömmel talált rá Istenre az élet megszokott dolgaiban – és meggyőződésévé vált, hogy akik csatlakoznak hozzá, azok a „hétköznapi Istennel” találkozva fognak rálelni a szentségre, amelyre vágyakoznak. Mária szűz és szerzetes volt, és többet szenvedett, mint az emberek nagy része. Úgy sejtem ugyanakkor, hogy személyének és spirituális örökségének legszentebb és legvonzóbb vonása pontosan az, hogy meggyőződése szerint Isten megtalálható a hétköznapiságban, az egyszerű feladatok lelkiismeretes elvégzésében.

Jubileumi nemzetközi konferencia, Budapest, 2010.

„Szeretni a szegényeket, kitartani a szeretetükben, velük együtt élni, meghalni és feltámadni – ez volt az akarata Ward Máriának.” Ez a felirat olvasható a Congregatio Jesu alapítónőjének sírkövén. A mondat pontosan kifejezi Ward Mária karizmájának legbelső lényegét – és ennek tükrében mutatkozik meg, hogy Mária mindenestől a szentignáci karizmában gyökerezik. Éppen ezért először Loyolai Szent Ignác örökségét vesszük szemügyre, azt a szellemiséget, amelyből Ward Mária táplálkozott.

Jubileumi nemzetközi konferencia, Budapest, 2010.

Azt a felkérést kaptam, hogy ezen a nagy ünnepen a szentignáci spiritualitás gyökereiről
és körvonalairól beszéljek, annak a spiritualitásnak a lényegéről, amely olyannyira
meghatározta, úgyszólván átitatta Ward Máriát. Engedjék meg, hogy először ne az ignáci
lelkiség gyökereiről szóljak, hanem fájának egyik gyümölcséről. A jezsuiták 1995-ben tartott
34. általános rendgyűlése megpróbálta egy tömör szövegben összefoglalni, milyen lényeges
mozzanatai vannak a szentignáci, jezsuita spiritualitásnak a mai kor összefüggésében. A
szövegben a következő négy kifejezés a legfontosabb: a hit, az igazságosság, a kultúra és a
párbeszéd. Ez a négy fogalom mintegy a sarokpontjait jelöli ki egy játéktérnek: a mai kor és a
mai világ játékterének. A szöveg a következőképpen hangzik: