Április 20-tól 26-ig a CJ római központi vezetősége és tartományfőnökei konferenciát tartottak, amely ezúttal nem a vezetés egyes területeiről, az elöljárók „megszokott” feladatairól és felelősségéről szólt. Nem csupán a körülöttünk lévő világban, hanem a CJ-ben is nagy és gyors változásoknak vagyunk tanúi. Rendünk mindig is érzékeny volt a kor kihívásaira. Ma is arra keressük a választ, hogy az átalakulóban lévő világ jelenlegi és jövőbeli kérdéseire milyen válaszokat, milyen reményt tudunk adni személyesen, mint nővérek és strukturálisan, mint szerzetesrend. Ehhez sok szempontból átalakulásra, külső-belső változásra van szükség. Ez pedig hosszú és nehéz folyamat, különösen azért, mert minden rendtársat, azaz mintegy 1700 nővért érint.

A konferencia címe: A múlt tisztelete, a jelen átölelése és a jövő közös építése a küldetés szolgálatában. Ennek a hétnek a célja az volt, hogy a vezetői szinten egy közös megkülönböztetési folyamat vegye kezdetét a CJ-ben azért, hogy megtaláljuk azt az életformát és működési struktúrát, amellyel jobb válaszokat tudunk adni a körülöttünk lévő világ szükségleteire, és amely a jelenlegi és jövőben is várhatóan fogyatkozó létszámainkhoz jobban illeszkedik. A folyamat várt és „látható” eredménye majd a strukturális átszerveződés lesz, de addig még hosszú az út és sok kisebb-nagyobb változásra van szükség. A konferenciát Matthieu Daum szervezetfejlesztő moderálta. Összegyűjtöttük a mai világ jellemzőit, és megpróbáltuk megfogalmazni a jövő kérdéseit és kihívásait. Ezeket a „generatív” („mindenre kiterjedő”) meghallgatás és a „generatív” beszéd módszerével osztottuk meg egymással. Ezek után bevezetést kaptunk az az úgynevezett „U-elméletbe” és „U-folyamatba”. A munkamódszer most is, mint máskor a sok-sok páros és csoportos megosztás, majd ezek eredményeinek visszajelzése és megbeszélése plénumban. Engem leginkább az érintett meg, hogy milyen nyitottan, őszintén és ugyanakkor nagy tapintattal beszéltünk a nehézségekről és változtatást igénylő területekről.

A konferenciánk befejezése után, a történelmünkben először közös találkozó volt a Loreto (IBVM) nővérekkel. Ők Ward Mária alapításának „másik ága”. A CJ és IBVM általános vezetősége Rómában már évek óta szorosan együttműködik. Ezen kívül szerte az öt kontinensen számos közös küldetés van, de a tartományfőnököknek még sohasem volt találkozójuk. Nagyon jó volt látni, milyen sok szállal kötődünk egymáshoz, hiszen a számos személyes ismeretség és közös szolgálatok mellett ugyanazok a gyökereink, megegyezik a lelkiségünk. Számomra a legmeghatározóbb élmény, hogy megtapasztalhattam, és mélyen érzékelhettem, mennyi gazdagságot, lelkesedést és örömöt jelent, amikor kölcsönösen kinyitjuk szívünket-lelkünket-elménket a számunkra szokatlan kultúrák számára. A záró szentmise a színes-bőrű nővéreink temperamentumából fakadóan hatalmas ünneppé alakult lelkes énekléssel, dobszóval, tánccal.

Ez a konferencia és a Loreto nővérekkel töltött nap mérföldkő a 2011-es általános rendgyűlés üzenetének valóra váltásában: Hivatásunk, hogy reményt vigyünk.

A konferenciáról bővebben, angol nyelven a rend nemzetközi honlapján olvashatnak: congregatiojesu.org