Kedves Diákok és Tanárok! Tisztelt Szülők, Családtagok!

Tartományfőnöki hivatalom utolsó évébe lépve ebben a tanévben arra hívok meg mindenkit, hogy az EGYÜTTMŰKÖDÉS gondolata, gyakorlata kísérje napjainkat.

Talán van, aki emlékszik az elmúlt évek mottóira, amelyek szóltak a tudományok helyes elsajátításáról, tetteink őszinteségéről, az áttetszőség gyakorlásáról, mindezt úgy, hogy mindent Istenre vonatkoztassunk. Aki kicsit is foglalkozott ezekkel a kifejezésekkel, az tapasztalhatta, hogy nem is olyan könnyűek, főleg, ha ezeket a gyakorlatba is szerette volna átültetni.

Az együttműködés gyakorlata is ilyen, hiszen nap, mint nap tapasztaljuk, hogy milyen nehéz együttműködnünk már saját magunkkal is: tudjuk a dolgunkat és mégis milyen nehéz megtenni néha. Tudjuk, hogy egészségesen kell tartani testünket, lelkünket, időnként mégis mennyi mindennel ártunk magunknak. Nem beszélve az emberi kapcsolatainkról, viszonyulásainkról, elköteleződéseinkről, helyzetünk adta valóságunkról.

Ward Máriának van egy határozott mondata arról, hogy miként viszonyuljunk egymáshoz: „Felebarátodnak ne annyira tetszeni, mint inkább használni igyekezzél.”

Első hallásra keménynek, sőt kicsit szeretetlennek hallatszódhat ez a mondat, de ha mélyebben megnézzük az üzenetét, akkor diákként, tanárként, szülőként is megérthetjük, hogy olyan igazságot közvetít, amely a tiszta, őszinte kapcsolatok felépítéséhez vezet minket, és igaz, tiszteletteljes viszonyulásokat eredményez.

Ward Mária életének minden mozzanatában megfigyelhetjük ezt a következetességet: szüleinek ellenállt, amikor ők erőltetni akarták a kiházasítását, mert szíve mélyén tudta, hogy Isten nem erre vezeti őt. Teremtője szavának engedelmeskedett akkor is, amikor közösségének jövőjét kellett kockára tennie. Nem volt ez másként baráti, rendtársi kapcsolataiban sem. Sosem azt kereste, hogy mivel aratja le mások elismerését, nem „népszerűséget” keresett, hanem Isten nagyobb dicsőségére és az embertársai javára törekedett. Egyenessége, konfliktusokat vállaló habitusa ellenére sem maradt egyedül, ahogyan azt esetleg gondolhatnánk róla. Sőt, évszázadok óta akadnak követői, mert ez a tisztaság olyan messzire sugárzik róla, hogy korokat és kultúrákat is képes átívelni.

De mi történik velünk, 400 évvel később, ha hasonlóan működünk kapcsolatainkban?

Tapasztalatból mondom, hogy nekünk sem lesz könnyű! Persze ahhoz, hogy ilyen szabad, őszinte és igaz emberekké váljunk, mint Ward Mária, igen hosszú út vezet, és rengeteg gyakorlás, küzdelem és lemondás az ára. De ha jobban figyelünk egymásra, meghallgatjuk egymás véleményét, le tudunk mondani egy-egy esetben a saját elképzelésünkről és a mellettünk lévőre koncentrálunk, akkor egyszer csak észrevehetjük a változást körülöttünk. Kezdjük el ezt azzal, hogy minden este tartunk néhány perc csendet, végiggondoljuk a napunkat, végignézzük a velünk történt eseményeket, elképzeljük azok arcát, akik hatást gyakoroltak ránk, és megkérdezzük magunktól, milyen érzések támadnak bennünk. Ha békét, elégedettséget érzünk, akkor hálát adhatunk azért, hogy nagyon sikeres napot zárunk. Ha szomorúság, düh, esetleg harag ébred bennünk valami, vagy valaki iránt, akkor tudjuk, hogy azzal a személlyel vagy eseménnyel még van dolgunk a következő napokon, az előttünk álló időszakban.

Ahogyan Ward Mária, úgy Ti se féljetek tehát egyenes és őszinte emberek módjára viselkedni, nem maradtok egyedül, hiszen a lelki tisztaság és bátorság ma is vonzó dolog!

Tudom, hogy a tanulás sok időtöket igénybe veszi, mégis arra bátorítalak Benneteket és persze a felnőtteket is, hogy a tudás megszerzése mellett ápoljátok a lelki életeteket is, amely nem csak önmagatok belső növekedését szolgálja, hanem hatással lesz emberi kapcsolataitokra is.

A Congregatio Jesu legutóbbi, 2011-es általános rendgyűlésének szavaival kívánok Mindnyájunknak sikeres tanévet!

„Együttműködni azt jelenti, hogy soha semmit nem teszünk egyedül,

amit másokkal együtt jobban meg tudunk tenni.”