Ward Mária Díj 2016 Budapest

Benyovszkyne Baumann Emese

 

A Congregatio Jesu szerzetesrend tartományi vezetése a pesti iskola vezetésének javaslatára a Ward Mária Díjat ebben a tanévben a Budapestii Ward Mária Általános Iskola, Gimnázium, és Zeneművészeti Szakközépiskola testnevelő tanárának, Benyovszkyné Baumann Emesének ítélte oda.

 

 

Benyovszkyné Baumann Emese diplomáját a Magyar Testnevelési Főiskolán vette át 1976-ban, mint okleveles középiskolai testnevelő tanár. Következő diplomáját 1980-ban kapta meg, mint röplabda szakedző. Iskolánk tantestületében tizenöt éve dolgozik, mint testnevelő tanár, nyolc éve a testnevelési munkaközösség vezetője.

Az iskola sportéletének aktív, elengedhetetlen motorja. Az ő nevéhez fűződnek a tanár-diákmérkőzések, a sí táborok és a röplabda házibajnokság szervezése. Ez utóbbi rövid idő alatt iskolai hagyománnyá nőtte ki magát, s megszilárdította a diákközösséget.

Emellett sikeres szakedzői tevékenysége is megmutatkozik, hiszen a versenyeken az iskola fiú és lány csapatai igen eredményesen szerepelnek. Emese néni diákjai számos más sportágban érnek el jelentős eredményeket. Rendszeresen részt vesznek, és dobogós helyen végeznek az évente megrendezésre kerülő Kerületi Atlétika, Kötélmászó és Röplabda versenyeken, továbbá a Katolikus Iskolák Diáksport Szövetsége, vagyis a KIDSZ által megszervezett versenyeken.

Röplabda csapatai évente aktívan részt vesznek a Budapesti Röplabda Diákolimpia és a Vollé – 2020 Röpsuli program versenyein. A számos kerületi dobogós helyezés mellett, több országos sikert tudhatnak magukénak. 2008 óta a KIDSZ röplabdabajnokságon az iskola csapatai minden évben az I., II. és III. helyezéseket hozzák el. A kerületi, a budapesti, sőt az országos versenyeken is rendre dobogós helyezéseket érnek el.

A tavalyi tanévben megrendezett Budapesti Diákolimpia Zárt Röplabda Bajnokságon a VI. korcsoportban iskolánk lány és fiú csapata egyaránt az elegáns II. helyezést érte el.

A sok szép eredmény mellett fel szeretném hívni a figyelmet Emese néni azon tulajdonságaira, amelyekben kiemelkedő példát ad környezete számára: embersége, szeretete, lelkiismeretes munkavégzése, hivatása iránti alázata, Istenbe vetett szilárd hite.

Személyében olyan testnevelőt ismerhettünk meg, aki önmagát, szabadidejét, szakmai tudását mindig a gyerekek és az iskola szolgálatába állítja. Felelősséget érez tanítványai iránt, az egészségük, a jövőjük iránt. Szigorú, következetes, ugyanakkor ésszerű elvárásai mindig biztos tájékozódási pontot jelentenek tanítványai számára.

Óriási érdeme, hogy évről évre egyre több diák kap kedvet a versenyszerű sportoláshoz, egyre többen jelentkeznek testnevelésből közép és emelt szintű érettségi vizsgára, és végeznek kiemelkedő eredménnyel. Tanítványai közül több mint tízen választották eddig a testnevelő-tanári vagy edzői hivatást, s egyikük már az iskola tanári karának új tagja.

Kitartó, fáradhatatlan munkával, figyelemmel készíti fel pályakezdő munkatársait a pedagógusi munkára, a nevelésre. A fiatal tanári generációban olyan szemléletet tud kialakítani hivatásuk iránt, amely példa értékű.

Hiszi, és hiteles meg is éli, hogy az élet olyan talentum, amelyet azért bízott ránk a Mennyei Atya, hogy megsokszorozzuk, és ajándékba adjuk másoknak. Diákok és kollegák egyaránt észrevétlenül mércét, útmutatót kapnak tőle az élethez.

Nővértársaim és a magam nevében szívből köszönjük Benyovszkyné Baumann Emese tanárnő életpéldáját, hiteles nevelő-oktató és munkaközösség-vezetői szolgálatát, és büszkék vagyunk rá, hogy a Congregatio Jesu budapesti iskolájának munkatársa.

Kívánjuk, hogy munkája maradandó gyümölcsöket teremjen nemzetünk jelen és jövő generációi számára.

 

Budapest, 2016. január 29-én

Knáb Judit

a Congregati Jesu szerzetesrend tartományfőnöknője

 

Benyovszkyné Baumann Emese a díj átvételekor elmondott beszéde:

"Mélyen tisztelt Congregatio Jesu nővérek és tanártársaim és kedves diákok!

Engedjétek meg, hogy a lelki vezetőmtől, Mihály atyától, aki ferences szerzetes, idézzek egy az én életemet jelentősen meghatározó gondolatot. „Nekem az életemben minden sikerült, valami jól, és valami rosszul.” Ez a mondat, azért fontos nekem, és szerintem mindenki számára megfontolandó, hogy az életben nem az elért eredmények, sikerek a legfontosabbak, nem egy aranyérem vagy egy jeles osztályzat.

A siker jó hozadéka az elvégzett munkának, de maga a munka, az az út, ahogy eljutunk az adott célig sokkal fontosabb, minthogy hányadikként szakítottam át a célszalagot. A lényeg maga a munka, és annak hatása a benne résztvevőkre, tanárokra, diákokra. Válaszolnunk kell az életünkben felmerülő kihívásokra, hogy ezeket megpróbáljuk tehetségünk, lehetőségeink teljes kihasználásával leküzdeni, nem pedig megkerülni ezeket az akadályokat.

Pedagógusként azt a munkát tartom a legfontosabbnak, hogy segítsem a diákokat abban, hogy Istentől kapott talentumaikat megtalálják, és ezeket kamatoztassák. A munka szeretetének a tanítása, a küzdőszellem kialakításában a sportnak különösen meghatározó szerepe van. Bár a sport jellegénél fogva szorosan kapcsolódik a versenyekhez, a célja nem a jó helyezések elérése. A versenyek megtanítanak a siker és a kudarc elfogadására, az abból való tovább lépésre, a helyes önértékelésre. Motivációs erő lehet az eredmény tükrében, ha képesek vagyunk magára az odáig vezető útra reflektálni és annak fényében folytatni a munkát. Ez a fejlődés útja, mely nem csak a fizikai képességekre vonatkozik, hanem az egész személyiségünkre kihat. A testnevelés, mint iskolai tananyag is magában hordozza ezeket a lehetőségeket, mert nem csak testileg nevel, hanem segít abban, hogy gátlásaink, félelmeink leküzdése révén a legjobbat hozzuk ki magunkból.

Gyerekkoromban választott testnevelő tanári pálya mindig is többet jelentett, mint pénzért végzett munkát! Minél több időt töltöttem el a pályán annál gazdagabb lettem lelkileg. Ezt a gazdagodást, köszönöm az iskolának, a nővéreknek, tanártársaimnak és diákjaimnak és végül, de nem utolsó sorban hálát adok a jó Istennek, hogy mind ezt megadta nekem.

Azt kívánom, főleg a még a pályaválasztás előtt álló diákoknak, hogy találják meg hivatásukat. Hisz, ha ez a választás jól sikerül, az életük sem sikerülhet rosszul. Bízzatok Istenbe, aki mindenkit elszólított valamely hivatásra és ehhez biztosította a megfelelő talentumokat! Merjetek végig menni ezen az úton és megküzdeni az akadályokkal! Töltsétek meg a korsótokat vízzel, hogy legyen mit Istenek megszentelnie!"