Október 31.-én ünnepelte rendünk, alapítónőnk Ward Mária 400 évvel ezelőtti „igaz lélek” látomását. Az ünnepi szentmisét Bíró László püspök celebrálta a Szent Mihály-templomban.

A püspök úr a szentmisét az Evangélium terjedéséért ajánlotta fel, amiért Ward Mária is sokat küzdött. Bíró László hozzátette, Congregatio Jesu rendalapítónője, olyan személyiség, aki nagyban hozzájárult az európai szent fogalmának csiszolásához.

Az ünnepi prédikációjában Bíró László kitért a szentírási olvasmányra, Ward Mária életére és látomására. A Szent Jakab leveléből vett szentlecke kapcsán, mely szerint „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá”, a püspök úr megjegyezte: a keresztény ember hivatása, hogy megjelenítse a világosságot, maga körül fényt árasszon. Ward Mária ilyenné próbált válni. Jakab levele azt is megfogalmazza, mi módon válhatunk világossággá: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg”.

A továbbiakban felelevenítette Ábrahám és Izsák történetét az Ószövetségből, hozzáfűzve: amikor 1631-ben feloszlatták Ward Mária rendjét, akkor mint Izsákot, a jövő ígéretével tették próbára.

Ward Mária látomásában, korát megelőzve egy új életszentség eszméjét, az igaz lelket látta, mely nem önmagáért való, hanem eltölti a világot. Az Istennel való igazi találkozás mindig magával hozza a küldetést, az evangelizáció kötelességét. A szent az, aki az örök igét megtestesíti, követi. Ezt ismerte fel látomásában Ward Mária. A szent egyesül Istennel és elindul a másik ember felé, felelősséget vállal másokért. Bíró László ezekkel a gondolatokkal zárta beszédét: Az a hivatásunk mindannyiunknak, hogy megéljük azt az életszentséget, amit Ward Mária megfogalmazott látomásában.

A szentmise után Knáb Judit tartományfőnöknő mondott beszédet:

" Főtisztelendő Püspök atya, főtisztelendő atyák, kedves ünneplő közösség!

Ward Máriának éppen ma 400 éve volt egy olyan látomása, amely rendünk legmélyebb lényegét, karizmánk szívét határozza meg, mert megismertet minket azzal, hogy alapítónőnk mely emberi értékeket állítja kiemelten szemünk elé, hogy ezek határozzák meg az életünket Isten nagyobb dicsőségére és embertársaink javára.

A látomásban arra kapunk útmutatást, hogy milyennek képzeli el Ward Mária azt a lelket, aki Istenhez és az emberekhez a legtökéletesebben tud kapcsolódni. Alapítónőnk nem csupán általánosságban ír erről a lelki ajándékáról, hanem kifejezi azt a kívánságát, hogy rendtársai is ilyen emberré akarjanak válni.

Elsősorban legyenek szabadok minden földi ragaszkodástól. Ez segíti őket arra, hogy tiszták és szépek, őszinték és áttetszőek legyenek mind gondolkodásukban, mind viselkedésükben. Másképpen kifejezve jelenítsék meg életükkel azt a szeretetet, amelyet a szentírás az agapé szóval ír le. Az agapé nem más, mint az a szeretet, amely kapcsolatokban él, másokért tesz, megosztja magát, életet fakaszt.

Ward Mária arra hív minket, hogy legyünk készen minden jóra, vagyis különböző feladatokra, a kihívásokra, határaink átlépésére. Arra hív, hogy képességeink legjavát adjuk, minden emberhez jóakarattal és segítőkészséggel közeledjünk.

A szabadság lelke arra buzdít, hogy ne rendezkedjünk be kényelmesen házainkba és szolgálatunkba. Ne gondoljuk, hogy megszokott, esetleg „jól bevált, provokatív kifejezéssel élve: széplelkű válaszaink” a világ kérdéseire mindig elegendőek. Az elkényelmesedés, a megállapodás, a hosszú távú berendezkedés nem Ward Mária útja. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne éljünk modernül és kényelmesen, csak azt, hogy tudatosítsuk magunkban: mindent azért kapunk, hogy a ránk bízottakat szolgáljunk, és hogy mindenért hálával tartozunk!

Az „igaz lélek” lelkiismeretvizsgálatra és cselekvésre szólít minket! Ward Mária azt mondja a levele végén, hogy ha a mieink életmódja ilyen lesz, akkor az Intézet a világ végezetéig fennáll majd. Ehhez képest tartományunk egyre zsugorodik, nincsenek új hivatások. Mégis azzal a reménnyel ünnepelünk ma itt, hogy a Congregatio Jesu szerzetesrend igyekszik egyre közelebb kerülni ahhoz, hogy megvalósítsa Ward Mária karizmáját. Ez az alapja hitünknek, hogy ez a karizma növekedni fog és egyre nyilvánvalóbban kifejti hatását az egyházban és a társadalomban. Valószínűleg valami más módon, mint ahogyan ma a növekedést értjük. Hiszen a növekedés sokaknak leginkább csupán mennyiségi változást jelent. Ward Mária útja mindig a „valami más” elvén működött, és lépten-nyomon ezt tapasztaljuk mi is rendi közösségünkben.

Ezért tehát bátran megyünk azon az úton tovább, amelyet Isten alapítónőnk által mutat nekünk abban a folyamatosan és egyre nagyobb sebességgel változó világban, amelyben ma élünk.

A klímaváltozás, a globalizáció, a migrációs válság és sorolhatnánk tovább… a hétköznapokban elfedheti szemünk elől a teremtett világ szépségét és az elhatalmasodó problémák azt sugallhatják, hogy Isten talán elfelejtett minket, vagy hogy magunkra hagyott.

Ezért a mi dolgunk az, hogy ha sokat nem is tehetünk, legalább vegyünk észre minden nap valamit abból, ami körülöttünk Isten jelenlétét hordozza!

Legyünk együtt a teremtett világ megőrzésére szövetkezett emberekkel, akik nem csak sajnálkoznak a rossz tendenciák felett, hanem lehajolnak egy elhullatott szemétért. Akik nem szennyezik a levegőt, a vizeket, és nem pazarló, hanem takarékoskodóan, felelősségteljesen élnek! Nem tudjuk megoldani azt, ami a politikusoknak is szinte lehetetlen, a társadalmi problémákat, dilemmákat… de jelen lehetünk a környezetünkben azok számára, akiknek mi vagyunk a segítői. A mi küldetésünk az, hogy bátran emeljük fel szavunkat az igazságtalanságok ellen, legyen bár szó látszólag kicsinek tűnő tapasztalatról.

A „postmodern” utáni időben, amikor az ember nemének és szaporodásának méltósága is lassan elvész, a mi dolgunk, hogy tisztán képviseljük annak a reményét, hogy érdemes Isten eredeti tervét őrizni, sőt ezért megtenni azt, ami rajtunk áll. Mert ezzel segíthetünk visszaállítani azt az egyszerű rendet, amelyet Isten a kapcsolataink alakítására az emberi nemnek megalkotott.

Reményt hordozni a rendezett gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel tudunk. Rendezett gondolatainkkal, vagyis belső fegyelemmel, rendezett szavainkkal, vagyis nem kétértelmű, könnyen félre értelmezhető mondatokkal, hanem egyenes és őszinte beszéddel; rendezett tetteinkkel, vagyis irgalmas szeretettel. Mindezek segítenek tiszta, egyértelmű helyzeteket teremteni családjainkban, közösségeinkben, munkahelyünkön.

Ward Mária igazi nő volt, aki még ebben a fontos látomásában is megfogalmazta azt, hogy ez a lélek szép volt. Isten nem csak az igazban, jóban és szentben, hanem a szépben is megmutatkozik. Ward Mária arra is hív minket, hogy figyeljünk világunkban arra, hogy a szép elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten megmutassa magát számunkra. Ne felejtsük el azt, hogy belénk itatott ősi vágy a harmónia, a tökéletes keresése, a természettel való egység, a belső kisugárzás észlelése. Ward Mária segítségével mindenkit buzdítok arra, hogy működjünk együtt azért, hogy az eltorzulni látszó emberkép újra egészségesebbé váljon!

Ward Mária nem ad közvetlen tanácsokat arra, hogyan is váljunk hasonlókká az „igaz lélekhez”. Jó lenne, ha megtette volna, hiszen akkor talán könnyebb lenne ma jó szerzetessé, jó emberré válni. Mégis hiszem azt, hogy ha Szent Ignáci értelemben a megkülönböztető szeretet útján Jézust követjük, ha minden nap reflektálunk magunkra, és naponta hálát adunk mindazért, amit ajándékba kaptunk, és ha hibáztunk, akkor bocsánatot kérünk Istentől és társainktól, nem utolsó sorban pedig ha meg tudunk bocsájtani embertársainknak, sőt olykor önmagunknak és Istennek is, akkor azt az utat járjuk, ami igaz lélekké tesz bennünket.

Kedves Nővérek, kedves Munkatársaink és Barátaink!

Nem egyszerű, és fájdalmaktól, kudarcoktól sem mentes zarándoklatra hív Bennünket Ward Mária igaz lélek látomása. Mégis bízom abban, amit a rendi fogadalmunkkor imádkozunk:

„A Te jóságod és kegyességed kimeríthetetlen, ó Istenem. Ezért bizalommal kérlek, Fiad, Jézus Krisztus által, aki értünk halálra adta magát: Vedd készségünket és odaadásunkat. A vágyat Te ébresztetted bennünk. Most ajándékozz meg mindig gazdagabb kegyelmeddel, hogy ebben az önátadásban éljünk. Amen.”

A szentmise után a nővérek agapéval várták az ünneplőket a Váci utcai rendház dísztermébe.