Adománygyűjtés - Kárpátalja

„Hivatásunk, hogy reményt vigyünk”

/CJ Általános Rendi Gyűlése, Loyola, 2011./

 

Néhány nap és az adventi idő beköszöntével elkezdődik a karácsonyi készület ideje. Csendben, titokzatosan készítjük ajándékainkat szeretteinknek. Láthatatlan angyalkák repdesnek az iskolában, a családok otthonában. Meghitt és varázslatos időszak ez, hiszen egy felfoghatatlan csodának az ünneplésére készülünk elő: Teremtő Istenünk emberré válásának megünneplésére. Egy születésnapra, amelyre minden évben újra és újra megemlékezünk, hiszen az ÉLET, a Megtestesülés, az emberi LÉT, a legtisztább értelemben vett EMBERSÉG kerülhet karácsony ünnepén figyelmünk középpontjába.

Feltételesen mertem csak leírni az előző mondatot, hiszen ezt a szent és misztikus lényeget igazán csak akkor vesszük észre, ha nem csak a külsőségekkel vagyunk elfoglalva. A külsőségek fontosak és lényegesek, hiszen emberségünkhöz szorosan kapcsolódnak. Az ünnep akkor igazán az, ha annak megadjuk a tartalom mellett a formáját is: az otthonunk karácsonyi díszekben pompázik, az asztalon ízletes ételeket találunk, szépen felöltözünk és becsomagolt ajándékok várnak mindnyájunkat a karácsonyfa alatt. Mindezt azonban igazán akkor tudjuk felfogni és átélni, ha a lelkünk is felkészül az ünnepi pillanatokra.

Remélem, mindenki tapasztalta már, hogy milyen finom egy korty hűs forrásvíz, ha megmászott egy hegyet egy forró nyári napon; vagy milyen fejedelmi étel egy megszáradt vajas kenyér, amikor egy hosszú kirándulás után csak ezt találjuk a hátizsákunkban; milyen kellemes egy tábortűz melege, ha hűvös nyári éjszakán őrségben kell várnunk a reggelt, vagy milyen jól esik mélyet lélegezni, ha két-három percig nem jutunk oxigénhez. Mindez arról szól, hogy ha elhagyjuk a komfortzónánkat, nem kapaszkodunk a biztonságos megszokásainkba, meg merünk vonni időlegesen magunktól valamit, akkor sokkal jobban értékeljük azt, ami mindennapjaink része, ami természetesnek tűnik számunkra.

Ebben a levelemben nem csak arra hívok meg Mindenkit, aki közvetve vagy közvetlenül a Ward iskola közösségéhez vagy a Congregatio Jesu szerzetesrendhez tartozik, hogy találjon rá módot, hogyan is készüljön testileg-lelkileg az ünnepre. Arra hívok Mindenkit, kicsiket és nagyokat, hogy fogjunk össze és segítsünk azoknak, akiknek a karácsonyi készülete nem önkéntes lemondásokból, titokzatos készülődésből áll majd, hanem éhezésből, fázásból és a háborútól való rettegéstől! Alig néhányszáz kilométerre országunktól, Kárpátalján magyar ajkú testvéreink szenvednek és várják, hogy az ÉLET Istene számukra is hozza el a békét és segítse őket normális emberi élethez szükséges megélhetéshez. Mindnyájan tudjuk, hogy Isten legritkább esetben cselekszik közvetlenül. Mi Mindnyájan, akik kereszténynek, az Ő követőjének, vagy jó akaratú embernek valljuk magunkat, legyünk ebben az adventben az Ő követei! Segítsünk, hogy a kárpátaljai emberek megérezhessék általunk Isten gondoskodó szeretetét!

Arra hívok Mindenkit, hogy gyűjtsünk a következő hetekben száraz élelmiszert: olajat, lisztet, cukrot, rizst, tésztát, kakaóport, csokoládét, stb., vagy pénzadományt hogy küldhessünk az éhezőknek és didergőknek segítséget!

Az élelmiszert közvetlenül családokhoz juttatjuk el! Minden adományt mi nővérek, személyesen adjuk át olyan kedves ismerőseinknek, akik közvetlenül és valóban rászoruló beregszászi szegény családoknak adják oda mindazt, ami összegyűlt.

December 1-jétől 12-ig minden reggel ládákat helyezünk el az iskola portájához, amibe elhelyezhetik felajánlásaikat. Kedves Bérlőink a tartományi irodába is hozhatják adományaikat.

Az adománygyűjtést Viki nővér koordinálja, hozzá lehet fordulni, ha valamilyen kérdés felmerül.

E-mail: Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javasriptet. ; Tel.: 30/618-6605

Mindnyájunknak áldott Adventet, szeretetteljes felkészülést kívánok nővértársaim nevében is!


Budapest, 2014. november 25-én, Alexandriai Szent Katalin napján


Knáb Judit CJ

tartományfőnöknő